Psalms 69

Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel! ^a1Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt. ^b 2Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. ^c 3Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára. ^d 4Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem. ^e 5

A minden népekre kiáradt isteni áldás dicsérete

6Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. ^f 7Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Szela. ^g 8Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat. 9Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. ^h 10Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela. ⁱ 11Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. ^j 12A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; ^k 13Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa! ^l 14

Diadalének

15Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke. 16Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői. ^m 17A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől; ⁿ 18Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel. ^o 19Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte. ^p 20Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában. ^q 21Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen. ^r 22Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela. ^s 23A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt. ^t 24Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala. ^u 25Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten! 26Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának. ^v 27A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat. 28Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek. ^w 29Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon. ^x 30Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye; 31Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké! ^y 32Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában. ^z 33Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! ^aa 34Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela. ^ab 35Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól. ^ac 36Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját. ^ad